Most vagyok megint ÉN.
Ehhez kellett egy vizsgaidőszak, Gy.bácsi és egy szakítás.
Újra annyit nevetek,mint régen, érzem,hogy nem kong a lelkem. Az első félévben annyira kiürültem,hogy nem ismertem magamra. Sosem éreztem még olyan mély fájdalmat,mint azokban a hónapokban, a tehetetlenség, düh és az idegtépő gondolat,hogy fáj Neki abban az időszakban megölt belül. Emiatt is folytattam struccpolitikát a végén mert nem volt erőm azt is meglépni. Nem mintha ez segített volna bármin is. Nyár közepén került fel a pont és pár nap szokatlan szótlanság után tudtam,hogy jól döntöttem. Megkönnyebbültem. Két éve, az Eiffel torony tetején azt kívántam, hogy hozzak jó döntéseket a jövőben. Akkor egy másik kapcsolat végére értettem, de a mostani volt az igazán jó lépés. Több lettem tőle, sokat tanultam.
("Kiismert, de nem értett meg")
Érzem,hogy újra ÉN vagyok.
Kellemes a viszontlátás a sok vergődés után, meg kell hagyni.
Először azt hittem,hogy P. van a dologban. De több lesz ez. (Persze nem elhanyagolható,hogy tök izgi,hogy nem tudom mi van és tiszta pillangós vagyok tőle).
Visszakaptam önmagamat, aki nem tudom,mikor szökött meg. Talán amikor édesanyáék szétmentek. Sokszor éreztem úgy az elmúlt két évben,hogy a dolgok csak történnek velem, de nem élem meg őket. Megmagyarázhatatlanul kívülállónak éreztem magam a legtöbb helyzetben és a legfurcsább,hogy az emlékeim is tompák. Nem tiszták,mint előtte hanem furcsa köd van rajtuk és nem színesek. Ez a legaggasztóbb.
Most már látom ezt a több,mint két évet, tudom,mire kellett. Meg kellett találnom a helyemet. Tudom,hová tartozom. Kik számítanak igazán és mi az ami pedig egyáltalán nem fontos. A múltkori beszélgetés E.vel, amikor magamat is meglepve,mennyire őszinte voltam (mint eddig még senkivel sem, megkockáztatom) is ráébresztett, hogy el kell engedni a dolgokat. Mert máshogy nem megy tovább. Legalábbis értelmesen nem.
Tekints előre, ne felejtsd el,honnan jöttél, merj újat tanulni.
Bocsáss meg másoknak, ne azért mert megérdemlik, hanem azért mert TE békét érdemelsz.
"Nem szavakkal szeretünk, ezt ne felejtsd el"
"Angyalom"
