Most olyan rossz. Nem tudom miért, majdhogynem zavar,hogy itt nincsenek barátok, akik hívnak erre-arra, akikre lehet számítani, akikkel random összefutsz az utcán. Itt minden egyedül kell elintéznem, ami tök jó, de ugyanakkor nehéz is, mondjuk jövő hétre kajákat összeírni mivel nem lesz időm főzni egyáltalán és mindezt vasárnap még le is gyártani,nem utaltak még ösztöndíjat sem, nem kapkodják el, pedig E. már egy hete megkapta. Nem érzem magam biztonságban pedig ilyen nem szokott lenni.
Szerintem már várom,hogy hazamehessek. Még két és fél hét.
Hiányzik a pegazusom is.
