Miért van mindig ez? Miért van a kritikus 24 hónap környékén, hogy érdektelenné válok majdnem mindennel szemben? Azért lett vége, mert ott, az is mélypont volt. Ugyanilyen,mint most.
Akarok tanulni és megosztani majd túllendülni? Augusztusban úgyis vége. Ha túllendülök akkor meg nagyon fog fájni akkor. Akkor legyen vége, vagy előbb? Miért gondolkodok ilyenen egyáltalán?
Besokalltam. Ez a marha nagy igazság. Azért van az,hogyha egyszer eszembe jut, nem tudom kiverni R.-t a fejemből. Még leírva is bűntudatom van D. felé. Pedig az ő neve még csak meg sem volt említve eddig.Miért? Nem tudom. Tehát melyik vagyok az igazi én? Az, amelyik akkor voltam?
Néha felsőbbrendűséget érzek felőle. Vagyis gyakran. Otthonról is ezt hallom. Előtte nem volt ez. Én nem vagyok színházba járós, flancos étteremben evős, kosztümös,
Alig várom,hogy hazaérjek,és felvegyem a nyakláncot meg a karkötőt. Rossz ez? Nem az érzelmi kötödés miatt, hanem mert hiányoznak. Azok voltak a kedvenceim 2 évig. (!)
Tökre jobban fogom magam érezni, ha felveszem őket. Gyagya lettem.
