Volt a nem túl távoli múltban pár olyan hét, amikor annyira feltornyosultak a gondolkodnivalók benne,hogy alig vártam minden este,hogy lefeküdhessek aludni. olyan idegen volt ez az érzés,hogy tűkön ülve vártam azt,hogy este legyen, becsukhassam a szemem és szabadjára engedhessem a gondolataimat.
Érzek egy kis déja vu-t az üggyel kapcsolatban, bár most pozitív fordulatot vett a dolog szerencsére. Azt vettem észre,hogy esténként jutnak eszembe azok a helyzetek,mondatok, mozdulatok, amikből olyan nagyon kevés van eddig és mivel a szemem csukva van, minden annyira felerősödik. És ezáltal várom,hogy aludhassak.Torino, mit csinálsz velem??
Ugyanakkor meg totál viaskodás az egész részemről,mivel nem ismerem még, de vagy egy jó érzésem ezzel kapcsolatban.
E. "Úristen, mi lehet neked most a fejedben?"
Hát azt ne akarja tudni senki.
