Vajon elég-e 2 hét ismeretség arra,hogy azt gondoljuk a másikról,hogy érdemes rá várni három és fél hónapot? Mindenféle személyes kontakt nélkül. Itt marha sok a kérdőjel. De lehet csak azért, mert láttad az üzenetemet és nem válaszoltál rá. Kényeskedek innen messziről pedig nagyon nem kellene.
Ha ismernél, tudnád,hogy kitöltöd a gondolataimat és nem kalandokat keresek. De én nem ismerlek Téged. Hogyan bízzak Benned? Honnan tudom,hogy tartod magad ahhoz,amit megbeszéltünk? Ha én feleslegesen hárítom zt amit nem keresek miközben hülyét csinálok magamból, úgy,hogy nem is tudok róla.
Egyáltalán, mit beszéltünk meg?
"Még nem csináltam ilyet, de szívesen kipróbálom"
"Ez is megoldható"
"Amint felépülök, megyek utánad"
"Jajte"
Nem bírom. Hogy lehet egy kapcsolatot (??) elkezdeni 1100 kilométeres távolságból? Nyomom a Torino taktikát, mert nem fogom mindig én felhozni,hogy lássalak. Egyszer már felhoztam. Írok reggelente. Te ritkán írsz magadtól, de lelkesen válaszolsz és kérdezel. Ilyen vagy Te? Tudom,hogy nem beszélsz sokat. Ez az én részem.
"Mesélj még, szeretem hallgatni ahogy beszélsz."
Vajon Te mit gondolsz erről? Neked is ilyen kétségeid vannak? Elmentem messzire, nem tudod,hogy megbízhatsz-e bennem. Te is vergődsz, nem csak én?
"Tuti megvár, D. azt mondta, nagyon szomorú volt amikor otthagytad"
Nem akarok túlgondolni semmit. De határozottan volt Benned valami. Minden nap bementem. Nyílt lapokkal játszottam,mint mindig.
